Régen írtam utoljára bejegyzést. Ennek nem a mondanivaló hiánya volt az oka. Vagdosom kifele a svédországi legnagyobb napilapból (liberális) a kis hazánkat érintö cikkeket, már egész szép paksamétám van belölük. Nem mintha örömöt jelentene, hogy tudnak rólunk!!!

Sajnos, többet is, mint az otthoni átlagpolgár.  Itt pártatlan a sajtó, pedig polgári kormány uralkodik a maga "furcsaságaival". Nagyon sok hasonlóságot vélek felfedezni az elveik között, de itt legalább nem a többiek elleni gyülöletkeltés a legfontosabb.

Könnyítésül: húsvét vasárnapja -5 fokkal köszöntött ránk, de a pénteken leesett hó már eltünt. Ihaj-csuhaj, azért is szép az élet!

Minden blogtársnak kellemes ünnepeket kivánok!

Sosem voltam nagy alvó, mindig könnyedén ébredtem már vekker elött.(Hja, a belém rögzült köteleeségtudat miatt!)

Manapság viszont más lehet az ok. Ma voltam egy ideggyógyász által rendelt átfogó szív,- nyaki ütöér, EKG vizsgálaton. Szerintük minden nagyon jó, mindennel meg vannak elégedve - mint Ferenc József hajdanán.

Az 1 órás, majd fél órás csöndben fekvés után alaposan elfáradva értem haza.Gyors vacsora, TV-Híradó, majd egy 9-ig tartó film után ágynak estem 1/2 10-kor.

Vettem be altatót is, mégis itt viribelek Nektek az éjszaka kellös közepén, mert a  Restless Legs, a nyugtalan láb nevü baj gyötör. Nem csak a lábaimmal nem bírok, de a karjaimmal sem. Pedig igyekszem lazítani, bárányokat számolni, de nem segít semmi.

Micsinyájjak???

Ott hagytuk abba, hogy meglett a kocsi, még jobban vandalizált állapotban.

Meghirdettük potom pénzért, nem álltak sorban a hirdetésre.

Ámde jött valaki, aki mondá, hogy elszállítaná ingyen. Mondtam, legyen!

Jött is, elvitték a drágát. Bevallom, néhány könnycseppet ki kellett dörgölnöm a

szemem sarkából. Amúgy nem vagyok egy sírós fajta, de, mint az itteni életem egyik

örömforrásától megválni, nem esett jól.

Mikor kicsit lehiggadtam, jött a telefon otthonról, hogy az egyik sógorom súlyos

állapotban kórházba került.

Most láttam be csak igazán, mi az igazán fontos az életben. Kocsit lehet pótolni, de

egy szeretett rokont nem!

Rohantunk a rendörségre. Nem vártunk eredményt, de a lopás esetleges anyagi vonzatait akartuk megúszni. Már kora délután értesített minket a rendörség, hogy hol található a kocsi. Mint kiderült, egy szemtanú hívta öket, ök jöttek is, feltettek egy "Rendörség" nevü szalagot, hívtak minket, szóval minden tuti volt. Az elsö rendör velem is, mint a kocsi gazdájával, beszélni akart késöbb. Kérdezte, én hagytam-e egy számomra ismeretlen fajta üdítöt a hátsó ülésen. Tagadásomnak megörült, mert így talán tudnak ujjlenyomatot venni, és azonosítani a tolvajt. A bal hátsó ajtón jól kivehetö cipötalp-lenyomat is volt.

A lényeg, eldöntöttem, megszabadulok a drágától. Meghirdettük, jelentkezö volt is, csak nem jött a megigért idöben.

Az elöttem álló sok-sok kilométer megtételétöl viszont olyan f@sza csaj leszek megint, mint 40-50 éve! Reszkessetek egerek!!!

Az Úr 2004. esztendejében kénytelen voltam kocsit venni, mert az új munkahelyemre nem volt még tömegközlekedés.  A 87-es évjáratú VOLVO 740 tip. szgk. tette a magáét. Igaz, én is megtettem érte a magamét. Januárban, a közelgö vizsga miatt a bal küszöb folytonossági hiányát is megszüntettük, kerül, amibe kerül!( 1 havi nyugdíjamba!) Egy hétföi napon hoztam haza a drágát, és gyönyörködtem szépségében. Szerda reggel indultam volna az éléskamra-feltöltö utamra, ámde: látom, a kormányzár tökéletesen szétverve, acélforgácsok szerteszét. Néhány nap múlva ismét járt ott a betörö, akkor kipakolt mindent, amit még lehetett. Igaz, akkor már nem volt dugig a kocsi!

Párom és egy barátja mindent megtett azért, hogy legalább indítható legyen a kocsi, ne kelljen autómentövel elvitetni a bontóba. Na, ennek a tolvajok megörültek, mert péntek reggelre virradóan csak a hült helyét találtuk. Irány a rendörség! Nagyon gyorsan kaptunk is telefont: megtalálták a kocsit, itt és ítt. Sipirc oda, mikor ott sertepertélünk, jön egy, a lelöhely közeli lakos. Mondta, ö maga hívta a rendörséget,mert gyanúsnak tünt neki a 30 év körüli (született svéd pár).

Megjegyzem, a kocsi egy autóalkatrész-kereskedö parkolójában állt. Holnap irány a kereskedö, felajánjuk neki a hasznosítható alkatrészeket. Arról, hogy pisztolyt tart-e ránk, vagy nevet egy jót, folyt. köv.

Hogy a címben említett mondatot megmagyarázzam: tudok olvasni, és a szövegértéssel sincs gondom, még svédül sem. Az itteni legnagyobb (liberális) napilapot olvasom. Szinte minden nap van egy cikk Magyarországról, és az Orbán kormányról. Az utóbbi idökröl, a fülkeforradalom dicsöséges napjai óta semmi, azaz nulla pozitív értékelést nem láttam. Sööööööt! Mindezt annak ismeretében jegyzem meg, hogy itt a sajtó nagyon mértéktartó, nem ragadtatja magát harcias megnyilvánulásokra.

A mai téma a Klub-rádióval kapcsolatos ügy volt. Nekik nincsen pénzük az önfenntartásra, a magán-hirdetök kihátráltak, félve a konzekvenciáktól. A Médiatanácsot is említette az újság, aminek a vezetöjét, Szalai Annamáriát 9 évre nevezte ki OV.  Ilyesmi igen szokatlan dolog Európában!!!

Szépen vagyunk, jó hírünk csak erösödik szerte a világban!!!

Helyzetjelentés, ami senkit sem érdekel, mégis mondom. Említettem a napokban, hogy legszebb napjait élö 24 éves Volvo-740 tip. szgk-m nagyon hangos lett. Ma elvittük egy szerelöhöz, meghegesztette az eleresztett karimás csatlakozást, egyharmad havi nyugdíjamat hagytam nála. Tudom, életem nagy luxusa ez, viszont függetlenségi érzést is nyújt. Szeretek egyedül vásárolni (nem shoppingolni!!!!), van idöm megnézni a napi akciós termékeket, kigondolni, hogy mit is adjak a zuramnak a zasztalra ebéd és vacsi gyanánt.

Akkor vetemedtem autóvásárlásra, mikor a közelünkben lévö munkahelyem elköltözött egy új, tényleg új területre, ahová nem volt tömegközlekedés, akor még út sem. Gondoltam, közel a 60-hoz nem akarok napi 3-3 km-t gyalogolni.

Ellenvélemény?

Kis baleset

Megrándult kicsit a bokám,

ezért aztán ennek okán

nem indulok maratonon

itthon ülök búsatagon.

Pedig szép az öszi idö,

gyaloglásra serkentö.

Szobafgságra itéltetett

egy anti-szüfrazsett.

Szép dolog az egyenlöség,

mégsem ez, mitöl a szívem ég.

Ami izgat, tényleg nagyon:

mikor lesz látható vajon

magyarságunk büszke múltja

új vásznakra rápingálva?

Néhány rongyos milla, nem szám,

aki festö, boldog, az ám!!!

A fél ország már éhezik,

pedig, ha majd lapátozik,

akkor sem lesz jobb a sorsa,

mondhatják-e, hogy lusta?

Azt mondják, hogy nem érdemli

kinél nincsen Fidesz-flepni.

Aki hü a párthoz, Orbánhoz

annak én is lehoz-

om a csillagot is

az égrül!!!

U.i.: ha följutok oda ficamodott bokával.

Ha ló nincs,......???

Egy dolog, mi idegesít:

hiányolom itt a Fradyt!

Lukadt zokni, hanyattesés,

tisztességes fogsor-törés!

Mindez egy öszi sétától,

aggódom, hogy mindebböl

lett nagy baja néki,

ezért lelkünket kiméli.

Síró férfi nem szép látvány,

ezért szól most a kiáltvány:

künn a farkas, benn a bárány,

hiányol ám mindahány

boldog bolond ápoltad,

Nyírfácska is pusziltat!

Önvallomás

Megvallom itten az öszintét

mér' szeretem Frady Endrét.

Nobel-díjra várományos,

agy-járása oly furmányos!!!

Mivel gyakran mosogatok,

közben mindig kiakadok,

jutnak eszembe kecske-rímek,

szegény kecske meg rí: Mek.

Minden müve csupa mosoly,

az nem érti, aki komoly,

karót nyelt és savanyú,

új kapunál áll a borjú.

Örülnék, ha többen lennénk,

kik Endrénél kommentelnénk,

vidám banda ám az ottan,

Frady-féle Vigyorgóban.

Kivánságra felvilágosításért hozzám lehet fordulni a kérdöív kitöltése után.

Ja, hogy nincs kérdöív??? Akkor majd konzultálunk!!!

Egy régi mondás- miszerint "Aki nem dolgozik, ne is (l)egyék!"-egyre gyakrabban jut eszembe. Vajon miért?

Most olvastam Salamon Pál: A Sorel-ház c. könyvét. Ebben a huszadik század képét tárja elénk.

Elsö világháború, Horthy-korszak, második világháború, Rákosi, majd korai Kádár korszak, mindez egy család sorsán keresztül bemutatva, - zseniálisan.

Kiváncsi vagyok, a mai uraink valaha is foglalkoztak-e a múlttal, vontak-e le valamelyes tanulságot a tanultakból, vagy az átéltekböl?

A mai, a munka világába való visszaterelés az igért bérekért égbe kiáltó aljasság. Akkor már öszintébb lenne a munkanélkülieket, hajléktalanokat egyenesen megsemmisítö táborba küldeni.  Az a tett legalább nem lenne hazugság!!!

Most akkor jó, vagy nem jó?

Ma délelött 11-re foglaltam idöt a mosókonyhában. Mindent szépen bepakoltam,

a mosószereket is. Igen ám, csak nem volt áram a gépekben, sehol.

Nosza rajta, fölcaplattam a 3.-ra, hívtam a karbantartókat. Válaszoltak is, majd délután visszakérdezték, hogy mi is a hiba. Kipakoltam a szennyest, ha netán közben az utánam jövönek már lenne árama a gépekben.

Újfent elmondtam ékes svéd dadogással, de igérték, hogy jönnek. Nem elöször fordult ez elö, mindez rendben is lenne, ha gyors szervízt kapnánk. Ugyanis azért

fizetjük a magas költségeket!!!

Foglaltam új idöt péntekre – remélem, addigra lehet lesz mosni.

Tehát ennek köszönhetöen közlök egy jó hírt Veletek: ”Nincs rajtam bugyi!”:)))

Ez a kis marhaság egy régi kolléganöm kedvenc mondása volt , nem az enyém!

Mint az utóbbi idöben gyakran, ma is öléggé szarul vagyok.

Jobb kedvre akarván derülni, olvasgattam a kommentjeiteket, amelyekkel megtiszteltetek. El nem tudom mondani, milyen felemelö érzés látni az együtt-ökörködés buzgalmát, és sikerét.

Amennyiben nem kerülök be egy valódi Vigyorgóba, tudom, hogy Nektek köszönhetem!!! Tehát, nagy-nagy köszönet Mindenkinek!

De hol van már Nyírfa??? Gondolom, a kínok kínját állja ki gép nélkül!

OLvasom a mai termést, és Szerki név alatt egy Herman1 bejegyzést, majd egy másikat is, amelyben Raptor nevü társunkat gyalázza.

Meddig türhetö ez a magatartás ezen a felületen??Tudom, sokszor gyanusították Raptort név-bitorlással és  egyéb aljasságokkal is, de valahol, valamikor határt kell szabni a mocskosságnak is,- szerintem.

2011-10-05

Szívcsücsök, vagy nyüg?

Hajdanában kérdeztem mamámat, miben látja értelmét, hogy mindennek dacára

életben maradtam? (Volt egy akkoriban gyógyíthatatlan betegségem, amiböl egy

akkori természet-gyógyász gyógyított meg.) Azóta is jól vagyok, már ami ezt a bajt illeti.

Mama mindig azt válaszolta, hogy a jó Isten engem arra szánt, hogy örömet okozzak. Sokáig kételkedtem ebben az állításban, ámde......

Növéreim férjhez mentek, jöttek a gyerekek. Mama lassan nyugdíjba ment,

én, is, mint páratlan aggszüz vállaltuk a feledatot a kölkökkel, ha a szülök ki

akartak ruccanni. Ez a tevékenység mindannyiunk teljes megelégedésére szolgált.

Öt db, azaz öt unokahúg-és öccs birtrokában ki merem jelenteni, hogy a dolog sikeres lett.

Anyák napján mindíg kapok csokrot vagy mailt, napi kapcsolatban vagyok velük.

Ami ennél is fontosabb, a tiszteletbeli unokáim is meglátogatnak ottlétemkor,

hogy végre pofázhassunk egy jót.

Köszönet érte, édes Istenem!

Próbaidö

Életem során többször alkalmaztak próbaidövel.

Elöször 66-ban, akkor sem volt könnyü munkát találni. Elsö külföldi utam

(apám akart megismerni) után ismerös révén gyári csomagoló-segédmunkás lettem.

Onnan tovább tudtam lépni adminisztrátornak. Müszaki rajz-tanfolyam után

fölvettek egy tervezö irodába, véglegesítettek. Hosszú, egy másik tervezö irodai

karrier , 27 éves munkaviszony után leszázalékolt nyugdíjas lettem.

A sors kegyelméböl? Sok év után kiköltöztem a páromhoz Svédországba.

Ismerös révén szállodai takarítónö lehettem – persze próbaidös.

Innen váltottam egy takarító-vállalathoz, szintén el kellett ismertetnem magamat a

végleges alkalmazáshoz.

Kérdem én, sokkal, de sokkal fontosabb munkák esetében nem lenne hasznos

az általam leírt gyakorlat meghonosítása???

A napokban említettem, hogy elvesztettem a bankkártyámat, amely tény nem tesz túlzottan boldoggá. Ma reggel elindultam, hogy az utolsó vásárlási helyeken érdeklödjek. A gyógyszertárban nagy örörmömre meg is kaptam. (Az történhetett, hogy a törzsvásárlói kártya kapcsán a lényegest nem hoztam haza. Hja, aki hülye, haljon meg!!!:))

Reggel indulás elött kigondoltam, mi lesz a mai ebéd: spenótfözelék krumplikrokettel és svéd húsgombóccal. Megjövén jutott eszembe, hogy jól esne utána egy adag daramorzsa, császármorzsa, smarni (nem kivánt törlendö) is.

Igen ám, de látom, az elöírt 3 helyett csak 2 tojás van itthon. A fejtörésen kívül: mi a fenét csináljak, illetve adjak a zuramnak???

Augusztus 26.-i keltezésü a mü. Akit érdekel, megkeresheti Frady Endrénél.

A költö Frady Endre naponta kápráztat el bennünket agymenéseivel és rajzaival.Tudom, sokaknak ez nem jelent semmit, de én ezeken a müveken élvezkedek.Humor, életbölcselet, empátia, minden lényeges dolog megtalálható nála. A címben említett Tragikus szerelem arról szól, hogy egy fiatal szerelmes pár -a lány a völgyben, a fiú a hegycsúcson, s onnan leesvén - hogyan éli át a tragikus halált.

A Nyírfa nevü kommentelö minden résztvevö szemszögéböl leírta az esetet.Szerinte a lány hívja az ifjút, de mondja neki: " ne feledkezz meg lefelé a tejröl!"

Ez a mondat szerintem olyan mély életismeretröl tesz tanuságot, hogy csuda. Magamra ismerek benne, meg asszonytársaimra, akik bizony azzal kénytelenek foglalkozni, hogy otthon minden legyen rendben, legyen midig friss, kedvenc kaja is az asztalon. Dacára, hogy nem vagyok és voltam kékharisnya, ennek a mondatnak szívböl tudtam örülni!!!

Szégyenlem, de ez az igazság. Nem engem kell  sajnálnotok, a rokonaim miatt aggódom. Egyik sógorom másodszor került kórházba, máig nem meghatározott szörnyüség okán. Lehet a baja agytrombózis, vagy epilepszia, egyiktöl sem leszek nyugodt . Mindvégig ö volt a család bástyája, akire mindent rá lehetett bízni, sok szeretettel gondoskodott mamáról és rólam is . Tudom, az idös kornak is vannak szépségei, csak idönként nehezen fölfedezhetök. Remélem, felépül most is, és még sokáig élvezheti gyermekei és unokái társaságát!

Jobbulást, kedves sógor!!!

Tudom, otthon dögletes a meleg, együtt ís érzek Veletek!Idén sem lettem barnabörü hableány, egyszer voltunk víznél lábfürdöt venni. Újabban nem szeretek napozni, pedig azelött......Ez volt az elsö nyár, hogy a nyugágyat ki sem nyitottam!

Itt emberi idöjárás van, mégis kijön belölem a sirám:

Itt Svédországban június 21 és augusztus vége között minden kihalt, nyaralnak a népek. Ki a nyaralóban, ki valamelyik tenger partján. A  mi szövetkezeti lakótelepünkön beindult a költözés. Az alattunk lakó eladta a 2 éve totálrenovált lakását, a most beköltözö éppen szétveri. A mellettünk lévö is költözik a szomszédba egy nagyobb lakásba. Érthetö is, házaspár 2 gyerekkel, 2 kutyával kicsit szükölködött a kétszobásban. Ezért tartják a 2 babakocsit a lépcsöházban.

A legújabb hír, hogy a telepre bevezetö útat elzáró sorompó zárját elrontották, az jön be kocsival, aki akar. Tegnap pl. elöttünk 3 kocsi zárta el az utat, annyira, hogy gyalog is csak behúzott hassal lehetett elmenni közöttük. Szerencse, hogy mentöknek, tüzoltóknak nem volt itt dolguk!

Mikor mi költöztünk ide, figyelmeztettek minket, hogy szigorúan tilos itt parkolni, fizetjük is a parkoló-díjat, vásárlás után onnan cigölöm föl a cuccokat. Szomszédunk szeret a ház elött parkolni, messze van a parkoló!!!

Kérdezem magamat néha, hogy akkor most hogy is legyen? Van ötletetek???